Nem patogén baktériumok
Anton van Leeuwenhoekmikroszkópja segítségével először figyelt meg baktériumot Az első baktériumokat Anton van Leeuwenhoek [8] holland természettudós pillantotta meg -ben, egy saját maga által készített egylencsés, kétszázszoros nagyításra képes mikroszkópban.
Megfigyeléseit a Királyi A galandféreg szervei írt leveleiben publikálta. Pasteur nyomán Joseph Lister angol sebész -ben felismerte, hogy a sebfertőzés okozói is baktériumok és orvosi műszereit karbolsavval sterilizálta. Robert Koch Különböző laboratóriumi technikái például a lemeztenyészet segítségével elkülönítette és azonosította a tuberkulózislépfene és kolera kórokozóját.
A tuberkulózissal végzett kutatásaiért Koch -ben Nobel-díjat kapott. A szifilisz kórokozóját, a Treponema pallidum nevű spirochaetát szelektíven festő anyagban cserélt ki komponenseket oly módon, hogy az új keverék a patogént nem patogén baktériumok elpusztította.
Az ő munkái képezték alapját a Gram-festésnek és a Ziehl—Neelsen-festésnek is. Mintegy 3 milliárd éve az összes élőlény mikroszkopikus méretű volt, a baktériumok és Archaea domén ősi képviselői voltak az élet domináns formái. A genetika azonban lehetővé teszi a bakteriális törzsfejlődés rekonstruálását, és ezek a kutatások arra utalnak, hogy a baktériumok az Archaea vonaltól elválva kezdtek el külön úton fejlődni.
Opszonizáció és komplement aktiválás gátlása Invazív izolátumok Fibrin és fibrinogén kötés révén H faktor kötése révén A sejt felszínére fibrillumok formájában kinyúló, legkülső, N terminális rész a variábilis, szerotípust meghatározó domén. Az N és C terminális között több, részben a virulenciában fontos funkciókkal rendelkező, részben különböző emberi antigénekkel keresztreagáló epitópokat tartalmazó régió található ennek jelentőségét lásd az autoimmun szövődményeknél.
Az eukarióták akkor jelentek meg, amikor ősi baktériumok endoszimbiózisra léptek az eukarióta sejtek őseivel, melyek maguk is feltehetően az Archea csoport tagjai voltak. Az elmélet bizonyítéka lehet az, hogy a mitokondrium és a színtest bakteriális méretű; nem patogén baktériumok örökítőanyaggal rendelkeznek, ami a prokariótákhoz hasonlóan kör alakú DNS ; saját enzimatikus apparátussal rendelkeznek és osztódásuk a sejt osztódásától független.
Morfológia[ szerkesztés ] A baktériumok sejtjeinek felépítése és elrendeződése változatos képet mutat. A baktériumok alakja és mérete nagyon változatos képet mutat. A baktériumsejtek az eukarióta sejteknél kb. Azonban akad néhány faj, mint például a Thiomargarita namibiensis és a Epulopiscium fishelsonimelyek akár a fél milliméteres nagyságot is elérik, és szabad szemmel is láthatóak. A gömb alakúak másik neve coccus a görög kókkos szó után, mely magot jelent. A pálcika alakúak másik neve bacilus, a latin nem patogén baktériumok, pálca szóból származtatva.
Tipikus képviselőjük a kólibacilus Escherichia coli.
Néhány pálcika alakú baktérium hajlott vessző alakú más néven komma vagy vibrio alakmint a koleravibrio Vibrio cholerae. A spirillumok merev csavar alakú baktériumok. A dugóhúzó alakú, hosszú és nagyon vékony spirochaeták sejtfala nem merev, ezért mozgás közben elhajolnak. Kevés tetraéder vagy kocka alakú fajt is ismernek.
- Hpv a nyelven keresztül
- Hpv oropharyngealis rák
- Az emberi bőr, a száj- és orrüreg, a hüvely és az emésztőrendszer baktériumok milliárdjait tartalmazza.
- A hasznos baktériomokról – közérthetően - Bio-Kult
Az alak alapvetően befolyásolja, hogy a baktérium hogyan tud táplálékot szerezni, letapadni, folyadékban úszni, vagy támadói elől elmenekülni. Számos baktériumfaj egyetlen sejtként éli le életét, mások jellegzetes mintázatot alkotva nem patogén baktériumok és csoportokat vagy telepeket képeznek egymással: a Neisseria fajok párokat diploidokat képeznek, a Streptococcusok láncot alkotnak, a Staphylococcusok szőlőfürtszerűen csoportosulnak. A baktériumok fonalszerűen megnyúlhatnak, mint például az Actinobacteria sugárgombák.
A fonál alakú baktériumokat gyakran tok veszi körül, mely számos egyedülálló sejtet is tartalmaz. Bizonyos fajok, mint a Nocardia nemzetségösszetett elágazó fonalakat formáz, mely megjelenésre hasonlít a gombák micéliumára.
A bevonat vastagsága néhány mikrométertől a fél méterig terjedhet, és benne több baktériumfaj, valamint a Protista és az Archaea csoport képviselői is előfordulhatnak. A bevonatban élő baktériumok sejtjei és a sejten kívüli komponensek bonyolult módon rendeződnek el, másodlagos struktúrákat, például mikrokolóniákat nem patogén baktériumok létre, melyeken keresztül csatornák rendszere biztosítja, hogy a tápanyagok megfelelő módon jussanak el az egyes sejtekhez.
Aminosavhiány esetén a myxobaktérium Myxobacteria fajok sejtjei egymás felé vándorolnak, összetapadnak és akár mikrométer hosszú, fajra jellemző alakú és színű termőtestet formáznak, melyekben közel baktériumsejt található. Például kb. A myxospórák a kiszáradásnak és a káros környezeti feltételeknek jobban ellenállnak, mint a normális sejtek kitartó képlet. A sejtmembrán szoros kapcsolatban áll a sejtet kívülről határoló sejtfallal.
Patogenitás
A foszfolipidekből és fehérjékből álló kettős hártya szerepe sokrétű: a DNS a mezoszómához tapad influenza kezelése a membránon; a légzési enzimek is a membrán lemezes betüremkedéseiben helyezkednek el, illetve a bioszintetikus, metabolikus reakciók egy része is a hártya mentén folyik. Mivel prokarióta szervezetek, nincsenek membránnal borított sejtszervecskék sejtorganellumok a citoplazmában, és így kevés sejten belüli struktúrát tartalmaznak.
Mindegyikükből hiányzik a sejtmaga mitokondriuma színtest és az eukarióta sejtekben megtalálható többi sejtszervecske, mint például a Golgi-készülék vagy az endoplazmatikus retikulum.
Ez a citoplazmában levő szabálytalan formájú képletben, az ún.
Harc a baktériumok ellen
A Planctomycetes rend tagjai kivételesek abból a szempontból, hogy esetükben a nukleoidot membrán veszi körbe, és rendelkeznek egyéb membránnal borított sejtstruktúrákkal is. Ezek a granulumok lehetővé teszik, hogy a baktériumok ezeket az anyagokat későbbi használatra elraktározzák. Bizonyos baktériumfajok, mint például a fotoszintetizáló cianobaktérium -fajok gázvezikulumokat képeznek a sejten belül, melyekkel a sejtjeik felhajtóerejét szabályozzák annak érdekében, hogy optimális fény- és tápanyagviszonyok közé kerüljenek.
A sejtfal emellett fontos szerepet játszik a sejt magas ozmózisnyomásának fenntartásában, ami akár a légköri nyomás tizenötszöröse is lehet. A sejtfal fő nem patogén baktériumok peptidoglikánazaz olyan molekulák, amelyekben a peptidekhez poliszacharidláncok kapcsolódnak kovalens kötéssel.
A sejtfal alapvető fontossággal bír a túlélés szempontjából: a penicillinszármazékok éppen azáltal teszik lehetővé a baktériumok elpusztítását, hogy gátolják a nem patogén baktériumok szintézisét.
A név a baktériumfajok osztályozására régóta használatos Gram-festés eredményére utal. A Gram-negatív baktériumok ezzel szemben viszonylag vékony sejtfallal rendelkeznek, mely csak néhány réteg nem patogén baktériumok áll, melyet lipopoliszacharidokat és lipoproteineket tartalmazó második lipidmembrán burkol. A legtöbb baktérium a Gram-negatív csoportba tartozik, csak a Firmicutes és Actinobacteria törzs tagjainak van Gram-pozitív sejtfala.
Baktériumok
Az S-rétegnek más, még kevéssé ismert funkciói is vannak. Ismeretes például, hogy a Campylobacter fertőzőképességéhez hozzájárul, és a Bacillus stearothermophilus esetében felszíni enzimeket is tartalmaz. Az ostorok kb. A mozgáshoz szükséges energiát az elektrokémiai gradienst követve a sejtmembránon áthaladó ionok szolgáltatják.
A sejtfelszínt beborító csillók finom szőrzetre emlékeztetnek az elektronmikroszkópban.
Mai ismereteink alapján a szilárd felületekhez vagy más sejtekhez történő tapadásban játszanak nem patogén baktériumok, és egyes patogén baktériumok fertőzőképességét is meghatározzák. Ezek a struktúrák megvédhetik a sejteket más sejtek, például makrofágok által történő bekebelezéstől.
Ezek a rendszerek juttatják ki a fehérjéket a citoplazmából a periplazmába vagy a sejt környezetébe. Számos ilyen rendszer ismert, és mivel a patogének fertőzőképességének szempontjából meghatározóak, intenzíven kutatják ezeket.
Paraziták Az embert életében sokféle betegség fenyegeti.
Az Anaerobacter fajok képesek akár 7 endospórát képezni egyetlen sejtben kitartó és szaporító képlet. Az endospóráknak nincs anyagcseréje.
Szélsőséges fizikai és kémiai körülményeket képesek átvészelni, például erős UV- vagy gamma-sugárzást, oldószereket, fertőtlenítőszereket, hőséget, nyomást és kiszáradást.
Az autotróf baktériumok tipikus képviselői a fotoszintetizáló cianobaktériumokzöld kénbaktériumok és részben a bíborbaktériumok, de autotróf sok kemolitotróf faj is, mint például a nitrifikáló és a kénoxidáló baktériumok.
A kemoszintetizálókat tovább szokás bontani kemolitotrófokra a légzéshez szervetlen elektrondonort használnak és kemoorganotrófokra a légzéshez szerves elektrondonort használnak. Kemolitotróf baktériumok esetében a leggyakoribb energiaforrás a hidrogénszén-monoxidammónia ennek eredménye a nitrifikálásesetleg vasion, vagy más redukált fémion, és számos kénvegyület. A legtöbb kemolitotróf szervezet autotróf, míg a kemoorganotróf szervezetek heterotrófok.
Elektrondonorok és -akceptorok tekintetében: a kémiai vegyületek energiaforrásként történő felhasználása során az oxidálódó anyagból az elektronok a végső elektronfelvevőnek kerülnek átadásra, redukciós folyamat során.
A hasznos baktériomokról – közérthetően
Ebben a reakcióban energia szabadul fel, mely az anyagcsere során felhasználható. Az aerob élőlények esetében az oxigén az elektronfelvevő. Anaerob élőlények esetében más szervetlen vegyület, például nitrátszulfátvagy szén-dioxid az elektronfelvevő, aminek eredménye az ökológiai szempontból is fontos denitrifikáláskéntelenítés és acetogenezis [73] [74].
Kovács Anikó, gyógyszerész A baktériumok csak néhány mikrométer átmérőjű egysejtű élőlények, mégis ha a betegséget okozó fajtáik megtámadják a szervezetünket, súlyos, kezelés nélkül akár halálos betegségeket is tudnak okozni. Fontos leszögezni, hogy nem minden baktérium okoz betegséget. Testünkben is nagyon sok baktérium él, melyekkel szimbiózisban élünk, vagyis az együttélés mindkét fél számára hasznos.
